Krisztusban szeretett testvéreim!
Milán és Nílus püspök karácsonyi üdvözlete.
„Krisztus születik, dicsőítsétek!
Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek!
Krisztus a földön, büszkélkedjetek!
Énekeljetek az Úrnak, minden föld!
És magasztaljátok őt, ó népek,
Mert ő megdicsőítetett!”
(utrenyei irmosz)
Krisztusban szeretett testvéreim!
Karácsony napjaiban az Anyaszentegyház meghív bennünket a megszületett Krisztussal való találkozásra és az ő dicsőítésére. Énekre hív bennünket, amely abból a szívből tud felszállni, amelyet földöntúli öröm tölt be. Hisz lehet-e nem dicsőíteni az Istent, aki ilyen csodálatos és csodás módon száll le az ég magasságából az emberek közé? Közömbösek maradhatunk-e akkor, amikor halljuk az örömhírt, hogy az Isten Fia egy lett közülünk?
Az Ószövetség pátriárkái, prófétái és igazai vágytak meglátni Isten arcát, de Isten „megközelíthetetlen világosságban” volt. Eszünkbe jut az istenlátó prófétának, Mózesnek, a kérése: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (Kiv 33,18) De az Úr azt mondja Mózesnek: „Nem láthat ember engem úgy, hogy életben maradjon.”
Aranyszavú Szent Péter következő módon írja le ezt a vágyakozást: „Isten csodálatos tettei meggyújtották az emberi szívekben az isteni szeretet lángját, eltöltötték azzal a kegyelemmel, amely mintegy nyílt seb volt a lelken, s emiatt vágyakoztak arra, hogy Istent testi szemeikkel is meglássák.”
Maga Jézus Krisztus így mutat rá az Ószövetség szentjeinek vágyakozására: „Bizony mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, és nem hallotta.”(Mt 13, 17)
Szentatyánk, Ferenc pápa, 77. születésnapján, december 17-én, a napi evangéliumot magyarázva következő módon beszélt Isten közénk való eljöveteléről: „Megtestesülve az Isten velünk írja a történelmet. Az Ő öröme: megosztani velünk életét, s ez könnyeket fakaszt: mekkora szeretet, milyen kedvesség!” Ezért Krisztus születése a Jézussal való találkozás, és ezzel együtt vigasztalás, és a vigasztalásunknak a titka – hangsúlyozza a pápa.
A ma emberének ez az ünnep az együttérzésről és a reményről beszél. A velünk való találkozáskor Isten két dolgot akar megmutatni. Az első, hogy reményünk legyen, hogy ő Atya, aki mindig kinyitja nekünk az ajtót, és soha nem csukja be azt. A másik, hogy ne féljünk együttérzőek lenni. Mert amikor a keresztények elfeledkeznek az érzékenységről és reményről, akkor hideg egyházzá válunk, amely nem tudja, hová tart, és a földi dolgok elterelik figyelmét.
Az Isten egyszerűsége nekünk azt üzeni: Menjetek, mert én vagyok az Atya, aki szeret titeket! Olyan világban élünk, amelyikben hiányzik a remény, a másik ember megszólításának készsége, képessége, az érzékenység a szenvedők iránt. Karácsony napjaiban emlékezzünk meg a szegényekről, a szenvedőkről és az üldözöttekről, akiknek különösképpen szükségük van a mi együttérzésünkre és segítségünkre.
Szent Ágoston azt mondja: Jézus Krisztusban Isten utat mutatott nekünk, amelyen a kijelölt cél felé vezet bennünket. Isten nem elégedett meg azzal, hogy Fia mutatta az utat, de Őt tette úttá, amin járnunk kell, Ő maga pedig vezet bennünket.
Kívánjuk nektek, Krisztusban kedves Testvéreink, hogy az igazság által megerősödve, amely Ő maga, haladjunk a felé az élet felé, amely Őbenne van.
Krisztus születik! Dicsőítsétek!
Főpásztori áldással: Milán, munkácsi megyéspüspök, Nílus, segédpüspök
